A téltemetés régi népszokás. Ma már vidéken is csak elvétve ismerik és tartják meg ezt a hagyományos, régi ünnepet, amely úgy zajlik, hogy a gyerekek készítenek egy bábot, az úgynevezett kiszebábot, valamint különféle zajkeltő szerszámokat, majd kivonulnak a térre - élükön egy dobossal és egy kikiáltóval - miközben télűző rigmusokat kiabálnak például: Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj, és közben zörgetik a zajkeltő eszközöket, dudákat, sípokat, dobokat.

A kerengőzés a téren felállított máglyánál ér véget. Amíg a tüzet meggyújtják, a gyerekek és felnőttek gondűző cédulákat erősítenek a kiszebábra. A papírdarabokra ráírják, ki mitől szeretne megszabadulni, rossz álmoktól, betegségtől, félelmektől, majd a bábot bedobják a tűzbe. A máglya elhamvadásáig a felnőttek és a gyerekek tavaszköszöntő versikéket mondanak és énekelnek. A babona szerint a kiszebáb elégetése megszabadítja az embereket minden bútól és bajtól.

Iskolánk 1. és 2. osztályos tanulói ezt a régi néphagyományt elevenítették meg, saját készítésű busó álarcban és zajkeltő eszközökkel búcsúztatták el a telet.

Dobosunk Kalocsai Attila 4. a osztályos tanuló volt.

Tavaszköszöntő verset Frei Milán 8. b osztályos tanuló mondott:

Februárban, farsang felé
elkergetjük a telet,
bár szép volt a nagykarácsony,
fáztunk éppen eleget,
kérünk egy kis meleget!

Jelmezt öltünk, síppal-dobbal
lármázunk egy keveset,
hogy a hosszú, szürke álom
érjen véget, ha lehet,
s ne hozzon több hideget.