30 éves a Móra

„És majd eljön a nap, álmaink mind valóra válnak,

ami vár reánk, az mindent felülmúl.

Az lesz a legjobb idő arra, hogy felismerjük egymást,

hogy tényleg szép legyen a múlt.”

        Az évfordulók mindig különleges, kitüntetett helyet foglalnak el az ünnepek között. A nagy események, melyek velünk történnek, nagyon fontosak számunkra. Amikor évfordulókat ünneplünk, ezekre a meghatározó pillanatokra gondolunk. Az ünnepek, a jeles napok megmé­rik az idő szüntelen folyását. Pihenőhelyeket jelölnek ki számunkra, ahol végiggondolhatjuk az út folytatását. Az elmondottak alapján röviden végigjárhatjuk azt az utat, mely a mához vezetett, s közben felidézhetjük a múlt pillanatait. Történelmi méretekhez viszonyítva a 30 év nem túl hosszú egy intézmény életében, számunkra mégis jelentős időszak, mert ide kötődik életünk egy-egy darabkája. Nagyot alkotni csak összefogva, közösen lehet, amint az ünnepben is a legszebb és legfontosabb az együttlét. Ebből a közös tudásból, az élményekből és érzésekből áll össze a történelem, a 30. születésnapját ünnepelő Móra Ferenc Tagiskola történelme. A következőkben szeretném felidézni iskolánk 30 évének történetét, annak néhány meghatározó mozzanatát.

     Iskolánk történetében az első, amikor 1986-ban megnyitotta kapuit, akkor még a nagyközség, általános iskolájaként, 5. sz. Általános iskola néven. A tanulók zöme a közeli lakótelepről érkezett, amely egy időben épült és népesedett be az iskolával. Ez az időbeni közösség hosszú időre meghatározta az iskola és a szülői közösség jó együtt működését. A kapuját nyitó új iskola fiatal pedagógusokkal indult. Nem voltak régi hagyományok, amelyek kötötték volna a frissen megalakult nevelőtestületet, saját alapokat kellett teremteni. Együtt szervezetük meg az első karácsonyi és ballagási ünnepségeket, amelyek mai napig bensőséges családi hangulatot idéznek.

Móra Ferenc nevét 1990. szeptember 1-jén vette fel az intézmény, amely név máig kötelez minket. A Móra napok rendezvényein évről –évre sokszínű programmal emlékezünk névadónkra. Gondoljunk csak a vidám játékos vetélkedőkre, műsorokra vagy a hangos olvasás és természettudományi versenyeinkre, ahol a város más iskolájában tanulók mérhetik össze tudásukat.

Az 1989 – 90-es tanévtől indult az iskola arculatát meghatározó a német nyelvi tagozat, ahol a tanulókat, jól felkészítettük a középiskolai továbbtanulásra. A megyei versenyeken is szép eredményeket értünk el és ma is sokan használják munkájuk során.

A 90-es évek végén kezdődött iskolánkban a művészeti oktatás, ahol gyermekeink a társastáncban, a számítógépes grafikában a színjátszásban és a hangszeres zenében tehették próbára tehetségüket. Talán még sokan emlékeznek az év végi bemutatókra vagy a Táncvarázsra, ahol a városban működő tánccsoportoknak adtunk lehetőséget a bemutatkozásra.

A sportnak mindig is meghatározó szerepe volt tanulóink életében s több sportágban is szép sikereket értek el, de talán a legszebb eredményeket egy új sportág a floorball meghonosítása hozott számukra. Nemcsak a fiú, de lány csapataink is évről évre eljutottak az országos diákolimpia döntőjébe. A rendszeres sportolás mellett éveken át az egészséges életmód fontosságát igyekeztünk népszerűsíteni az „Egészségnappal”, ahol a sportrendezvények mellett szűrő vizsgálatokat, életmód tanácsadást és reformkonyha bemutatót is szerveztünk.

Sajószentpéter város iskoláiban évről-évre csökkent a gyermekek száma.

Ezért a 2007/2008-as tanévtől az intézmények összevonására került sor. Az iskola új neve Móra Ferenc Tagiskola lett, majd 2014-től a Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola Móra Ferenc Tagiskolája nevet viseli.

A kihívást nem az jelenti számunkra, hogy egy nagy közösség tagja lettünk, mert nem változott az iskola szellemisége, a családias, gondoskodó szeretet, a jövőbe vetett hit, melynek eszköze a gyermekek képességeinek, tudásának, látókörének szélesítése. Viszont változott körülöttünk a világ, másra van szüksége a mai gyerekeknek, akik okos telefonnal a kezükben születnek, s a Facebook képezi a közösségi terüket. S ezekkel a kihívásokkal kell nekünk, pedagógusoknak nap, mint nap szembenézni és lépést tartani.

Ezért is vagyunk nagyon büszkék, arra, hogy ebben a virtuális világban ismét igény van a művészeti oktatásra, tanulóink jó eredményeket érnek el az országos tanulmányi versenyeken és szorgalmasan, kitartóan készülnek az ünnepi műsorokra különösen a 30 éves gálára.

     A gálára, amelyet április 29-én mutattunk be, olyan produkciókkal készültünk, amelyek bemutatják iskolánk igazi szellemiségét, ahogy a közösen énekelt dal is mondja:

 

Román Péterné

 

De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!”

/Juhász Gyula: Március idusára –részlet/

 

A HAZASZERETET NAGY ÜNNEPE

    

   Március 15-e az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepe. 1848-ban ezen a napon kezdődött Pesten a forradalom, amely később szabadságharccá nőtte ki magát.

Azon a napon az osztrák elnyomás ellen indított szabadságharcot népünk. A hazaszeretet közös csatasorba állított nemest és parasztot. Aki a hazáját védi, annak ereje is megsokszorozódik. De az osztrák császár is megsokszorozta hadierejét: szövetségest keresett é talált az oroz cárban. A cár segítségül küldte seregeit, s együtt verték le a szabadságharcot. A világosi fegyverletételről, az aradi vértanúkról éppoly sokat hallottatok, mint a március 15-ével indult fényes és boldog időszakról. 

A szabadságharc beszédes elnevezés, a szabadság megóvásáért vagy kivívásáért való küzdelem. Ha valaki harcol a szabadságáért, az a hazáját, népét védi. Védi, mert szereti, s pont a hazaszeretet ad fegyvert a kezébe. A szabadságharc mindig jogos és igazságos, emléke dicső!

 

Iskolánk 4-5-6. osztályos tanulói ez évben is próbálták színvonalas műsorukkal bemutatni, hogy mi történt 1848. március 15-én, mi váltotta ki az eseményeket, és milyen következményei lettek a forradalomnak. A tanulók felkészüléséről Kovács Dóra tanárnő gondoskodott. A műsort színesítették az alsós énekkar zenével kísért betétdalai, akiket Molnár Ildikó tanító néni készített fel.

(Az ünnepi műsoron készült fotókat Fotóalbumok menüben tekinthetik meg.)

 

" Vannak napok, melyek nem szállnak el,

De az idők végéig megmaradnak.

Mint csillagok ragyognak boldogan,

S fényt szórnak minden születő tavasznak.

 

Valamikor szép tüzes napok voltak,

Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.

Ilyen nap volt az, melynek fordulója

Ibolyáit ma a szívünkbe szórja."

/Juhász Gyula/

 

KARÁCSONYT KÖSZÖNTÖTTÜK

 

Minden család életében fontos szerepet kapnak az ünnepek, ki-ki a maga módján ünnepel, másként éli meg ezeket a napokat, mint a hétköznapokat. Ha karácsony közeledik, mindannyiunkat örömteli várakozás tölt el. Várjuk az ünnepélyes szép estét, a tündöklő fát, a gondtalan együttlétet, az ajándékokat és egyfajta csodát. De mindenkinek szüksége van a szeretet ajándékára is, mert a szeretet nélkül még a boldogságunkat sem találjuk meg.

Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét. Ha emellé szépen terített asztal is társul, finom étkekkel, az emeli természetesen az ünnep fényét. De szeretet nélkül az anyagi világ értéktelen és elenyésző halmai lesznek csupán.

Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.

Iskolánk tanulói ezt a féle csodát próbálták bemutatni egy hétköznapi kisfiú szemszögéből, aki egy különös utazáson vesz részt. Az utazása során találkozik a pásztorokkal, a királyokkal, Józseffel, Máriával, a kis Jézussal és az angyalokkal, ahol is megnyílik a szeme felismeri a Karácsony lényegét, valódi üzenetét.

Az ünnepi műsor 2015. december 18-án volt, ahol is a harmadikos tanulóink és iskolánk alsós énekkara lépett fel. Felkészítő nevelők: Petes Viktória és Molnár Ildikó tanítók. A műsor alatt citerán kísért: Samu Ágnes zenetanár.

TÁMOP-3.1.4.C-14-2015-0234

Egészséges jövőkép – innováció és fejlődés a Kossuth iskolákban

 

Nagy ívű fejlesztést hajtott végre a Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola Móra Ferenc és Hunyadi Mátyás Tagiskolája a KLIK Kazincbarcikai Tankerületén keresztül kapott 20 millió forintos európai uniós támogatás révén. A TÁMOP 3.1.4.C konstrukciójának nyertes projektjét a két iskola hét hónap alatt hajtotta végre. Az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával megvalósult programsorozatban Kossuth-díjas művészek, sztárok, világbajnok élsportolók és elismert szakemberek vettek részt.

 

Közösségi rendezvények keretében a tanulóknak a felemelkedésben magatartásmintát adó, népszerű művészekkel szerveztünk közös koncerteket, amik arra szolgálnak alapul, hogy a legtöbb gyerek számára testközelből sosem látott sztárok gondolkodásmódjukat és közösségbe illeszkedésüket segítsék. A kultúra fiatal nagyköveteként számon tartott Kávészünet zenekar után Molnár Ferenc Caramel, majd a Kossuth-díjas Radványi Balázs előadóművész léptek fel a két intézmény diákjai előtt.

 

Pályaorientációs foglalkozássorozattal próbálták meg a megismert kompetenciák révén orientálni a diákokat, hogy a mindennapi helyzetekben tanúsítható viselkedési módokat, magatartásmintákat megismerjék, kipróbálják.  A szakemberek gyakorlati síkra terelve és helyzetgyakorlatokra alapozva tartották a foglalkozásokat, amelyek központi motívuma a munkaerő piaci környezet mellett az önmagunkról kialakítandó reális kép volt.

 

Tanórán kívüli szabadtéri mozgásos rendezvények keretében Katus Attila világbajnok élsportoló tornája után a Pécsi Sasok másik híres frontembere, Szentgyörgyi Romeo hatszoros aerobic világbajnok tartott csoportos tréninget, majd mentálhigiénés előadást. Újabb alkalommal Pálos Attilával és Nagy Dániellel, a Vitakid SE és Mens Mentis szakembereivel találkoztak a diákok. A BootCamp edzés az amerikai tengerészgyalogság erőnléti kiképzési módszereit tette a hétköznapi emberek számára elérhetővé. Gyerekeknek speciális tréninget fejlesztettek ki, figyelembe véve az életkori sajátosságokat.

 

Az idegen nyelvi tanulás az egyik központi eleme volt a pályázatnak. Angol és német témahetet szerveztek a diákoknak, amelynek célja a tanulók érdeklődésének felkeltése volt a két nyelvterület kultúrája iránt, a célnyelv országának megismerésével. Ének, földrajz, idegen nyelv, irodalom, történelem, rajz és testnevelés tárgyakból, a projektpedagógia módszereivel felfűzve tartottak foglalkozássorozatot. Nyáron is folytatódott a gyerekek képzése: 2015. június 25-29 között a nagyvisnyói Boróka táborban 30 tanuló érkezett két feladatellátási helyről, a Móra és a Hunyadi iskolából, hogy gyakorolják az idegen nyelveket.

 

Informatikai képzéssorozaton, amit a digitális eszközök gyakorlati használatát ismertették. A pedagógusok továbbképzése differenciált pedagógiai módszertanból is sikeres volt. A tanításban a dráma eszközeinek használata a különböző összetételű diákcsoportoknál, valamint a hátrányból induló gyerekek felzárkóztatásánál és a tehetséggondozásban mind a tematika részét képezte.

Akkreditált tanfolyamot is tartottak a tanároknak: a konfliktuskezelésről, a lelki egészség kialakításáról, harmóniában tartásáról 30 órás akkreditált képzés szólt.

 

A projekt a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását és az újszerű pedagógiai módszerek bevezetését célozta meg. A pályázatban vállalt szakmai programelemeket és a fotókat a  sajoszentpeter.innovativiskola.hu című weboldalon tetté nyilvánossá.

Tisztelt Szülők! 

2015. november 24-én 15:30-tól 16:30-ig Fogadóórát tartunk.

Minden szülőt várunk!  

 

2015. november 30-án (hétfő)  Nevelési értekezlet, tanítás nélküli munkanap lesz.   

A Magyar Népmese Napját ünnepeltük

 

„A mese gyógyír, a mese játék, a mese csoda, a mese hit, a mese lélek. Mosoly mindenki lelkére.” (Csernik Szende)

A népmese napját tizenegy éve, szeptember végén, Benedek Elek születésének évfordulója alkalmából ünnepeljük. A magyar népmesekincs gazdagsága tagadhatatlan. A népmesemondás hagyományos szerepe a közösségekben az összetartozást erősítette, szórakoztató formában élethelyzetek megoldására beszélt el tanulságos példákat.

A népmese, bár kezdetektől fogva kultúrákon, határokon, nyelveken keresztül vándorolt, beépítette és megőrizte az egyes népek sajátosságait. Döntő szerepet játszik a személyiség alapjainak formálódásában, megteremtésében, valamint szükség esetén helyreállításában.

 

Mi, a Móra Ferenc Tagiskolában 2015. szeptember 30-án, immár második alkalommal játékos meseutazásra hívtuk az alsó tagozatos gyermekeinket. A három állomásból álló programsorozat részeként a tanulók A csillagszemű juhász és A kőleves című magyar népmesével ismerkedtek meg részletesen, amely ismereteikről egy kvízjátékban és az óriás interaktív társasjátékban adhattak számot. Játékos mozgások kíséretében a tornateremben a fiúk „sárkányvadászaton”, míg a lányok „békacsókoláson” vehettek részt. A nap alkalmából hetekkel korábban „Meserajz”-pályázatot hirdettünk meg alsó és felső tagozatos tanítványaink részére, melyre számtalan értékes műalkotás készült. A zsűri által díjazott rajzok kiállításra kerülnek majd iskolánkban.

/A Magyar Népmese Napján készült fotókat a „ fotóalbumok” menüpontban tekinthetik meg./

Molnár Ildikó

SÁRGA MENTŐRUHÁS ANGYAL SZÁLLT LE KÖZÉNK NÉGYLÁBÚ SZŐRÖS SEGÍTŐIVEL

A Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola Móra Ferenc Tagiskolája a TÁMOP 3.1.4.C 14 EGÉSZSÉGES JÖVŐKÉP – INNOVÁCIÓ ÉS FEJLŐDÉS A KOSSUTH ISKOLÁBAN pályázat keretében tanulóinak GYERMEKNAP alkalmából színes programokkal kedveskedett

A nap fő produkciója a Miskolci Speciális Felderítő- és Mentőcsoport, röviden a SPIDER mentőcsoport vezetőjének, Lehóczki Lászlónak kutyás bemutatója volt. A hőség ellenére a gyerekek, a szülők, a kollégák feszült figyelemmel, nagy érdeklődéssel nézték végig a tanulságos, olykor humorral fűszerezett bemutatót a két kutya King és IQ részvételével.

Az alábbi interjú a helyszínen készült.

Ez év májusában PRO URBE kitüntető címmel ismerte el Önt Miskolc város a több éves önzetlen, lelkiismeretes munkájáért, melyet önkéntes és karitatív módon végzett mentési és felderítési területen. Engedje meg, hogy ezúton is gratuláljak a magam, a kollégáim és a gyereke nevében e kitüntetéshez! Az ide vezető út, az eltelt 19 év hosszú volt, számtalan megmérettetésen esett át csapatával együtt. Engem most mégis az odáig vezető út érdekel. Ki is valójában Lehóczki László? Mi visz rá egy embert egy életét is veszélyeztető jótékonykodások sorozatára? Történt-e valami gyermekkorában, ami erre az útra terelte? Ki vagy mi volt a motiváló erő?

L.L.„Nagyon szépen köszönöm a gratulációt! Ezt a díjat nagyon nagyra értékelem, mivel Miskolc város ismerte el azt az eddigi tevékenységet, amit folytatok. Igazság szerint 25 éve csinálom ezt a tevékenységet, 19 éve szervezett formában, tehát alapítványi támogatással is, mint SPIDER mentőcsoport.

Igazából, mint minden gyereknek, a kutya a szívügye. Van, aki kicsit ódzkodik tőle, míg nem ismeri meg. Én például a kutya szőribe kapaszkodva tanultam meg járni. Szüleim négy műszakban dolgoztak és nagyon sokat egyedül voltam éjszaka. Illetve velem volt a kis keverék kutyánk, a Dolly. Ő volt az, aki mindenütt velem volt, mint egy mentsvár, a gondolatát tudtuk, hogy mit akar, ő pedig azt, hogy én mit akarok. Innen indult el szerintem ez a nagyon nagy kutyaszeretet. Annak idején, amikor már nagyobb voltam, volt egy háztáji földje nagyapámnak és hát elvittek engem is egy ökrös szekérrel kukoricát törni a többiekkel együtt. Engem ott hagytak, hogy vigyázzak a többi gyerekre. Én, mint gyerek, felelőtlenül otthagytam őket és mentem a felnőttek után és én is törtem a kukoricát. Csakhogy nem velük együtt, hanem átlósan el. Hát bizony úgy eltévedtem, hogy egy éjszakát ott töltöttem a kukoricaföldön. Ott átéltem azokat a borzalmakat, amik ilyenkor vannak, hogy az árnyékok ott játszottak, ahogy fújt a szél, akkor a holdvilág, tehát tiszta horrorisztikus élmény volt ez. És én innen tudom, ami gyerek fejjem belém rögzült, hogy milyen az, amikor valaki eltéved, hogy nem tudja, honnan tudna segítséget kérni, illetve reménytelennek hiszi a helyzetet. És talán ez volt az a motiváció, hogy hasonló helyzetekben én is megpróbálok segíteni. Ehhez jó adottság volt a kutya. Én igazából, mint mondtam, kutya mellett nőttem fel. Körülbelül 12 éves korom óta kezdtem el komolyan kutyával foglalkozni, sport szinten. Voltak vizsláim, terrierem, vérebem, ami a vadászmunkával kötött össze. Igazából sosem vadásztam, de azokat az állatokat, amiket elejtettek és még el tudott menni, hogy ne kínlódjanak, „utánkerestem” velük. Ezek a kutyák tanítottak meg az életszerűségre, hogy egy kutyának milyen jó az orra, hogy tudnak, milyen stílusban keresni, mire lehet őket használni. A későbbiek folyamán áttértünk a kereső-kutyázásra, ami már személyeket keres. Annak idején a polgári védelem parancsnokától kaptunk egy felkérést, hogy vizsgáljuk meg azt, milyen lehetőségeink vannak arra az esetre, hogy ha gázrobbanás van, ha összedől egy ház, vagy ha valaki eltűnik az erdőben, hogy mi tudjunk ezekhez kutyákat képezni. Németországban, Ausztriában, Svájcban már a háború idején képeztek szanitéc kutyákat, akik a harcmezőn összeszedték a sérülteket, megmutatták a halottak helyét. Innentől kezdve indult el nálunk is az a folyamat, hogy a kutyákkal lehet majd személyeket keresni. Ez az évek folyamán kevésnek bizonyult, mert hiába találtuk meg az eltűnt személynek mondjuk a szatyorját, például egy szakadék szélén, mert gombázni ment el az illető, tudtuk, hogy nem tudjuk keresni tovább a szakadékban. Itt csatlakoztak hozzánk az alpinisták, akik szintén hobbijukon keresztül végezték ezt a tevékenységet. Aztán eljutottunk egy tónak a széléhez, ahol kerékpárt és ruhát találtunk, onnantól a tóban kellett keresnünk az eltűnt személyt, ekkor jöttek a búvárok. Ekkortól már külön kerestük az élő és az elhunyt személyeket. A kutyákban is kialakult az a jelzés, hogy külön jelezték ez élő -és külön a halott személyeket. Ezt nagyon jól tudjuk alkalmazni pl. egy külföldi katasztrófánál, földrengéseknél, ahol elsődleges természetes az élők helyének a meghatározása. Utána meg a gépek segítségével a romok eltakarításánál a halottakat úgy megtalálni, hogy azoknak a végtisztességet meg lehessen adni.”

Érdekes, veszélyes, felelősségteljes munka ez, amit végez. Mi az eredeti szakmája?

L.L. „Nagyon sok szakmám van. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy a vasútnál voltam több mint húsz évig, mint villanymozdony műszerész. Akkor még éves szinten volt 20-30 riasztás. Általában hétvégekre estek ezek, vagy délutánra, úgy el lehetett viselni. A későbbiekben már nevünk is lett, meg az eredményeink is jöttek, az országban a legkülönbözőbb helyekre hívtak, akkor már bizony fel kellett adni a szakmát. Ekkor kerültem a polgárvédelemhez, ami hivatásból is egy része volt ennek a dolognak. Ott is körülbelül 120-150 riasztás volt. Muszáj volt szabadúszóként folytatni a munkát, mert ezt munka mellett nagyon nehezen lehet csinálni. Ez a bajom jelenleg is az embereimmel. Főleg nehéz, ha már család, gyerek is van. Az ember azt a kis idejét is mentéssel tölti, ami sokszor a család rovására megy.”

Az Ön családja hogy viszonyul az állandó riasztásokhoz, az állandó készenléthez? Elfogadók, befogadók lettek?

L.L. „Én mindig azt mondom, hogy egy speciális mentős addig csinálja a speciális mentést, amíg nem nősül meg, vagy nem hal meg. De hál’ Istennek, nekem olyan a családom, hogy megértő, tehát segítik azt, amit csinálok. Már 13 éves a kisebbik fiam, nagylányaim vannak, de amíg kicsik voltak a gyerekek, addig gyakran elképzeltük, hogy ők is kerülhetnek bajba, és hogy ilyenkor igenis segíteni kell! Erre nekünk vannak eszközeink, vannak kutyáink. Nagy szerencsénk volt annak idején, hogy a Mancs kutya annyira szépen fejlődött, hogy nagyon sok munkával, nagyon sok rutinnak tényleg úgy kiforrotta magát, hogy státusszimbólummá vált. Tulajdonképpen ővele kezdtük el fémjelezni ezt az egész mentést. 28 országban, idehaza 120-150 riasztást megcsinált, és egyedülálló volt ezzel. Azt hiszem, nagyon sokáig egyedülálló is lesz ezzel a teljesítményével, de már hál’ Istennek vannak követői. Ezeket mi is képezzük és segítünk nekik, így már nem kell nagy távolságot utaznunk, csak akkor, ha nem boldogulnak és hívnak minket. Úgyhogy oktatunk itt az országban más csapatokat is.”

A kutyák kiképzését Ön végzi, vagy vannak erre szakemberek?

L.L. „Én irányítom a képzést, illetve mindenki saját maga képzi a saját kutyáját. Családtag a kutya, nem pedig szolgálati kutya. Mindenki a sajátját félti, óvja.”

Ezek után félve kérdem meg, van-e szabadideje, hobbija? Hogy tölti el?

L.L. „Annak idején volt, hogy egyszer-kétszer elmentem pecázni, fogtam kb. 5 centis halacskát, aztán visszadobtam. Most ezt úgy oldottuk meg, hogy a kiképző pályán ástunk egy kisebb tavacskát, abban vannak halak, és ha nagyon van időm, akkor a fiammal 2-t,3-t kifogunk, aztán visszaengedjük. Ezzel meg is volt egy huzamosabb ideig a horgászás.”

Játsszunk egy kicsit a fantáziájával! Képzelje el, hogy egy ilyen pecázás alkalmával kifogja azt a bizonyos aranyhalacskát, ami teljesíti három kívánságát. Mi lenne ez?

L.L. „Hú, ez nehéz kérdés. De én mindig azt mondom, hogy legyen sok egészségünk, hogy bírjuk ezt sokáig csinálni! A másik dolog, hogy a mentőcsoportnak legyen már végre egy olyan támogatása, egy ügyeleti rendszer, amiben tudjunk dolgozni! Végezetül az, hogy az emberek óvatosabbak legyenek, hogy nem legyen annyi riasztásunk, mert ez senkinek sem jó, ha nekünk menni kell, mert akkor biztos, hogy valaki bajban van.”

Szép gondolatok. Én is ezt kívánom önnek és a csapattársainak, hogy legyen még minimum egy 19 év erőben, egészségben. Lelkileg erősek, bírják még?

L.L. „Az az igazság, hogy nagyon sok a riasztás, egyiken túl vagyunk, jön a másik. Igazából nem nagyon tudunk elgondolkodni dolgokon, hanem csak csináljuk gépiesen a feladatunkat. Mindig azt kívánjuk, hogy legyen már olyan hétvégénk, amikor nyugodtan lehetünk.”

Köszönöm szépen a beszélgetés!

Ne feledje, csodák vannak, hisz az Ön csapata és munkálkodásuk is az. Egyszer kifogja azt az aranyhalat, és…

Molnár Ildikó

 

                                                                     

 

Iskolánkban 2015. június 1-jén, hétfőn délelőtt színes, érdekes programokkal kedveskedünk tanulóinknak Gyermeknap alkalmából. A felesleges energiát óriás csúszdán és trambulinon lehet levezetni. Pihenésképp a körzetben jól ismert Pom Pom Família Zenekar ad koncertet a legkisebbek nagy örömére. S ha az izgalmat még lehet fokozni, akkor erre a legalkalmasabb az országosan elismert Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoport, röviden a SPIDER MENTŐCSOPORT kutyás bemutatója. Az 1996 júniusában alakult mentőcsoport tagjai közötti önkéntesek búvár, alpinista, barlangász, kutyás egyesületekből, valamint mentőorvosokból és a B-A-Z megyei Polgári Védelmi Parancsnokság állományából kerültek ki. A mentési és felderítési tevékenységüket karitatív módon, saját kutyáikkal és saját felszereléseikkel végzik. Szakterületük emberi javak és életek mentése, a megrongálódott épületekben, romokban, terepeken , vízen, víz alatt, barlangokban élő- és halott emberek felkutatása, mentése, sürgősségi orvosi ellátása. A legfontosabb céljuk tehát még a reménytelen helyzetben is a mentés. A mentőcsoportról bővebben a www.spider112.hu oldalon olvashatunk.

S ennyi izgalom, mozgás után igazán jól jön egy-két gombóc (vagy akár több is) fagyi, ami egész délelőtt a gyerekek rendelkezésére áll.

Minden kedves tanítványunknak jó szórakozást kívánunk!

Iskolánkban 2015. május 29-én, pénteken papírgyűjtés lesz. Kérünk mindenkit, az otthon összegyűjtött színes- és fekete-fehér lágypapírt, illetve kartonpapírt péntek fél 9-ig hozza el az iskolánk elé! 

Óvjuk-védjük a környezetünket!